Az ajándék

2011. okt. 16. 21:29 - írta xiderlady

Uram isten...sajnálom lányok,hogy másfél hónapig se kép,se hang nem volt rólam :/ egy kicsit érdekes élet alakult most ki az elmúlt időszakban,és most se igazán van helyén jó pár dolog. tudom...elég unalmas már,hogy mindig az életemre fogom... de nem tudjátok,mi is zajlik le nálam. De nem is rizsázom... itt a folytatás :$ a napokban pedig igyekszem feltenni majd egy novellát is a másik címemre. puszi nektek,és remélem azért még kapok néhány kommentárt... :$


Újabb napok,hetek telnek el,én pedig esténként egyre többet írok abba a bizonyos naplómba,amit egyik éjjel kezdtem el. Tomnak fogom szánni,ha hazajön majd.
A kicsi Ben már szerencsére jobban van,bár még néha van egy kis hőemelkedése,de csak délután,viszont már nem nyűgös,mikor leteszem aludni.

 

- Thomas! Ki tudod nyitni?- kiabáltam a konyhából,mikor csengettek

- Megyek- szólt vissza- viszont gyere te,mert téged keresnek

- Oké- vettem kislángra a gázt,majd a kezemet megtörölve mentem a nappaliba

- Jó napot. Hilary Müller?

- Igen- szeppentem meg,mikor egy csokrot nyújtott át

- Itt írja alá- mutatta felém a kis papírt,amit alá is firkantottam gyorsan- köszönöm. Viszlát

- Hello- zártam be az ajtót,és csodálkozva figyeltem az ajándékomat

- Ezt tuti Tom küldte- kezdett el nevetni a bátyám a kanapén- látod milyen hülye apád van?- nézett a kezében lévő fiamra,aki csak nevetve figyelt rá

- Hé. A gyerek előtt nem beszélsz így- mordultam rá- mellesleg… én is biztos vagyok abban,hogy Ő küldte…már csak azért is,mert rajtad kívül csak ő tudja,hogy nem szeretem a virágos csokrot. Ezért küldött egy olyat,amiben a kedvenc bon bonom van van. Rafaello- mosolyogtam meg gesztusát- de van itt egy levél. Viszont majd ebéd után megnézem,mert odaég a kaja- indultam a konyhába

 

Mivel Tom vegetáriánus, valahogy mi is áttértünk erre a szokásra,úgyhogy csak egy kis borsós rizst rántott sajttal és karfiollal. Thomas a nagy sajtos,én inkább a karfiolt eszem meg jobban. Bent behozta a kis rugdalózójába,ahol etetni kezdtem. Közben persze beszélgettünk.

 

- na és? Alice mikor költözik már ide? Úgy látom elég komoly a helyzet nálatok- mosolyogva kanalaztam a kis üvegecskét,majd adtam a következő adagot Bennek

- nem tudom… sokat gondolkozok rajta. Biztos,hogy jó ötlet lenne? Nem lenne még korai?

- Miért? A holnapi utatok nem lenne az?- nevettem fel- Thomas. Ne legyél hülye. Én úgy gondolom,hogy Alice az a lány,akire várnod kellett. Nézd meg mennyi mindent tett már érted…és szeret. Ne azzal foglalkozz,hogy a szomszédban lakik,és jóformán bármikor találkozhattok… sokkal közelebb kerülnétek egymáshoz,ha egy fedél alatt lennétek.- mosolyogtam

- Nem tudom- állt fel- talán igazad van- vette ki az unokaöccsét,és a hátát simogatva ült vissza a helyére,hogy én is nyugodtan egyek

 

Nem beszéltünk utána erről a témáról,inkább az én kapcsolatomra volt jobban kíváncsi. Persze, a bátyám előtt nincsenek titkaim,és tudja,hogy félek,hogy ennyi ideig távol van Tom…de ő is nyugtat. A szemeibe nézve valahol tényleg azt látom,hogy nincs mitől tartanom…de akkor is. Makacs természet vagyok.
Miután én is megebédeltem,Thomas felvitte a szobájába Bent,aki szinte már is elaludt a hatalmas franciaágyban,amit mindig gondosan kipárnázunk,hogy nehogy véletlenül leessen. Közben én elpakoltam a konyhában,és bepakoltam a mosógépbe,majd egy színes mosást is elindítottam.

 

- na és? Megnézted már a levelet?- kíváncsiskodott Thomas,aki kapcsolgatta a tévét

- nem,még nem- sóhajtottam,mert kezdtem egy kicsit fáradt lenni,de valahol engem is érdekelt,hogy miért is küldhette nekem ezt a bon bon csokrot

 

Leültem Thomas mellé a kanapéra,majd a kis névjegykártyát olvastam el előbb,amiben csupán annyit írt,hogy szeret,és hogy nagyon hiányzok neki. Ezután jött csak a levél… már a tapintásán éreztem,hogy egy furcsa kis üzenet lesz benne. Még csak ki sincs igazából tömve,vagy valami…feltűnően lapos volt.

 

- hát ez?- lepődtem meg,és kivettem két jegyet

- hát hugi… nagyon úgy néz ki,hogy utaztok Bennel együtt…ööö…hova is?- fordította maga felé az egyiket- New Yorkba- nézett rám vigyorogva,mire én fal fehér lettem

 

Tudja nagyon jól Tom,hogy félek a repülőn…erre képes volt ezt tenni velem… nem maradt más választásom. Azonnal a telefonért nyúltam...