Hiszen nem súlyos

2011. szept. 1. 15:33 - írta xiderlady

Ben már otthon van,és teljes nyugodtságnak mondhatom saját magamat. Legalábbis valamilyen szinten. Két oka volt,amiért felszökött a láza… az egyik,hogy egy kisebb fajta vírust kapott el,ami elég sok újszülöttnél jelentkezik,és emiatt nyűgös,álmos,és a pocija is fájhat,de ahogy észreveszem a 2 nap alatt egyre jobban van. Hála a gyógyszereknek. A másik oka pedig,hogy két helyen is jön a foga.

 

- Tom is megnyugodott már?- tett le elém Alice egy csésze teát este 10kor.

- Igen. Szerencse,hogy rá tudtam beszélni,hogy maradjon. Hiszen nem súlyos,csak beteg lett,és jön a foga.- mosolyogtam rá

- Azért ez igen csak nagy lépés volt tőle,hogy akár a turnét is megszakítaná a családja miatt- ült le mellém

- Igen igen. Rengeteget változott.- kortyoltam bele a barackos kis csodába

- De? – tette fel a kérdést,mire én kérdőn néztem rá- éreztem a hangodon,hogy valami gond van

- Gond nincs…csupán félek. Félek,hogy elfelejt minket… nézd meg. Ben már 4 hónapos,és fogzik… mire hazajön a turnéról már járni fog. Annyi mindenről lemarad. Félek attól is,hogy megismerkedik valami helyes,fiatal lánnyal,és lefekszik vele,a legrosszabb,hogy miatta elhagy.

- Szerintem nem kell aggódnod. Hiszen ha jól tudom,azt mondta neked,hogy hamarosan találkoztok- nézett rám sejtelmesen

- Tudsz valamit?- kérdeztem izgatottan

- Nem- nevetett fel- és ha tudnék is valamit,akkor se mondanám el.- állt fel,és a csészét a mosogatóba tette- most viszont megyek. Thomasnak meg kell masszíroznom a lábát- kacsintott

- Aha…a lábát- vigyorogtam- azért csak halkan- kiabáltam utána nevetve

 

Miután magam maradtam elmerengtem azon,hogy Ben mennyit is fejlődött. Mindezt több,mint egy hét alatt. Képes a könyökén megtámaszkodni,és a fejét felemeli,hasra fordul,vagy épp a hasáról a hátára. A vizet egyenesen imádja… talán jobban is,mint korábban. Nevet,és közben izeg-mozog,és csapköd össze-vissza. És ami mindig megmosolyogtat,hogy amikor felemeli egy nagyon picit a kicsi lábait,és rúg egyet nevetve,ha a hasát piszkálom,utána pedig gügyögve nyújtja ki a kezét felém. Megtanultam,hogy nála ez azt jelenti,hogy tetszik,és hogy még egyszer akarja,hogy csináljam azt,amit. Ráadásul egyre többet is alszik,ami nekem valamilyen szinte jó is,hiszen be tudok segíteni a házimunkában is rendesen.

 

- szia- vettem fel mosolyogva a telefont

- reméltem,hogy felvagy- hallottam egy kis fáradtságot a hangján- hogy van Ben?

- Ugyanúgy,mint egy órával ezelőtt. Most per pillanat már a vacsorán is túl van,igaz nem evett olyan sokat,de már meg tudtam szoptatni egy picit,orvosságot is bevette,adtam neki egy kúpot is,és most alszik. Igaz,mikor átjöttem,hogy beszélgessek egy kicsit Alice-szel,akkor nyűgicsélt, de pár perccel azután el is aludt.

- Biztos ne menjek haza? Hátha tudok,valamit segíteni- erősködött

- Tom- mosolyogtam meg az ajánlatát- már megbeszéltük. Semmi komolyabb baja nincs Bennek. Felszökött a láza,rosszalkodik a pocija. És… nő két foga

- Tényleg?- kérdezte buzgón- mondjuk ez tök nyálas témának hangzik. Ne menjünk bele. Inkább meséld el,hogy mi van rajtad- tisztán hallottam,ahogy vigyorogni kezd

- A sötét,fekete mackód,a citromsárga pólóddal együtt.- kuncogtam,miközben a bögrémet én is a mosogatóba tettem

- Nem túl gerjesztő… inkább mondtad volna azt,hogy semmi- morgott

- Talán majd ha itthon leszel- mosolyogtam- most viszont pihenj te is. Lehet,hogy holnap szabadnapotok lesz,de mentek a következő állomásra… sose bírtad a nagy távolságot.

- Jó éjt baba. Szeretlek

- Én is. Szia Tom

 

Elöblítettem gyorsan a két bögrét,majd átmentem a kisházba. Ben csak békésen szuszogott,bár néha megint nyűgösködött egy kicsit,mintha rosszat álmodna vagy nem tudom. Ilyenkor legszívesebben megsimogattam volna,de nem akartam,hogy felébredjen. Aludjon csak,amíg tud. Azonban hiába fekszek a puha ágyban,egyszerűen nem jön álom a szememre,így felkapcsoltam a kislámpát,elővettem a naplót,és írni kezdtem bele…