Hazamegyek

2011. aug. 25. 17:07 - írta xiderlady

Egy hete már,hogy elment. Nem gondoltam volna,hogy ennyire nehéz lesz nélküle. Talán csak tényleg az zavart,hogy bennem van/volt a félsz? Hogy tényleg elveszítem? Fogalmam nincs… nem mozdulok ki sehova,esetleg csak az udvarra ülök ki. Bennel persze ugyanúgy foglalkozom,mint eddig,hiszen ő tart életben,mert tudom,hogy Tom vére is csörgedezik benne. Ha a fiunk alszik,akkor előkapom a naplómat,és mindent leírok benne. Hogy mit? Apróbb változásokat,amiken Ben keresztül megy. Például már a fejét fel tudja emelni,ha hason fekszik. Igaz nem sokáig,de sikerül.

 

- tudod mit? Mutatok neked képet rólad,és édesapádról- mosolyogtam rá,miközben a hátát simogattam,majd az éjjeli szekrényt kihúzva kivettem belőle egy albumot,hasra fordultam,és kinyitottam- nézd. Ott vagy te… igen. Igaz milyen kis pici voltál? Nem tetszett ott benn,igaz?- mutattam egy terhes képet magamról- na igen. Ő itt az édesapád,mikor hazahozott téged. Ti vagytok a szerelmeim- mosolyogtam rá,majd a képre,aztán hirtelen vissza is fordultam,mert Ben keservesen sírni kezdett- mi a baj?- vettem fel a kezembe

 

 

Nagyon megijedtem. Még sose hallottam Bent így sírni. Szinte majdhogynem ordít. Megnéztem a pelenkát,de se pisi,se kaki nem volt,éhesnek meg nem lehetett az,mert alig 10 perce etettem meg,de azért próbálkoztam,viszont nem kellett. A cumit egyenesen kiköpte. Ringatni,csitítgatni kezdtem,és énekeltem is hozzá,de nem maradt abba a sírás. Sőt…csak még jobban rákezdte. Teljesen kétségbeestem. Mit kell tenni ilyenkor egy babával? Egyáltalán miért sír?

 

- Thomas- szorítottam magamhoz Bent,majd átrontottam a lakásba- Thomas- kiabáltam- Thomas!- próbálkoztam még egyszer,szinte már sikítva

- Itt vagyok. Mi a baj?- jött le sántítva a lépcsőn kicsit álmoskásan

- Sír

- Akkor etesd meg,vagy tedd tisztába. Segítsek?- nézett rám értetlenül

- Ennyire szar anya nem vagyok…vagy szerinted igen?- mordultam rá- gondoltam te többet tudsz nekem segíteni,mivel már egyszer neveltél fel gyereket,de látom egy orvossal többet érek.- kaptam fel a kulcsot,és kivágtattam az Audi A5-höz

 

 

Teljesen felzaklattam magam,és eléggé idegesít az a tudat,hogy nem tudom mi baja lehet a picinek. Persze próbáltam nyugtatgatni,simogatni a pociját,de nem igazán akart megnyugodni. Ráadásul Thomas is teljesen hülyének néz…

 

- jó napot. Segítséget szeretnék kérni a fiamnak- ringattam Bent- már lassan fél órája sír,és nem tudom miért. Segítene kérem?- kérdeztem meg egy nővérkét,aki épp az utamba került

- megetette? Tisztába tette?

- Nézze…3 hónapja született meg,gondolja,hogy ennyi idő után elfelejtek dolgokat? – néztem rá furcsán- még csak a pelenka se szorít.

- Nézzük csak- vette át Bent,majd az egyik szobába bementünk

 

Megnézte a torkocskáját,tüdejét hallgatta meg,majd a végén megmérte a lázát is. Elég magas volt,és így inkább arra a döntésre jutott,hogy jobb lenne éjszakára benn tartani. Adott egy nyugtató féleséget Bennek,és infúziót is kapott,amitől szinte percek alatt el is aludt és csak szaporán vette a levegőt.

 

- benn maradhatok én is,ugye?- néztem aggódva a nővérkére

- persze. Máris intézkedek- mosolygott rám- és persze amint megérkezik Dr. Ballack,rögtön megvizsgálja a picit.

- Köszönöm- mosolyogtam én is,majd leültem a fiunkhoz- picim. Nagyon megijesztettél. Még sose csináltál ilyet- simogattam meg a kezét- felhívom apádat,és a nagybátyádnak is szólok. Rögtön visszajövök- adtam óvatosan egy puszit az arcára,mintha attól félnék,hogy felébredne,majd kimentem a szoba elé,és az üveg előtt megállva telefonáltam

 

Thomas azt mondta,hogy bejön,de mondtam neki,hogy semmi komoly. Lehet,hogy csak felszökött a láza Bennek,de maradjon inkább otthon. Nagy nehezen,de sikerült. A nagyobb falat inkább Tom volt…

 

- kicsim- szólt bele boldogan- épp most végeztünk a fellépéssel. Hiányoztok. Minden rendben van?

- Te is hiányzol nekünk- suttogtam- de… Ben kórházban van.

- Tessék? Hát de miért?- rémült ő is- ne,inkább ne mondd el. hazamegyek