Hamarosan találkozunk

2011. aug. 18. 20:45 - írta xiderlady

Az idő iszonyat gyorsasággal repül. Ben egyre nagyobb,és erősebb. Tomnak pedig elérkezett az utazás napja.

 

- biztos,hogy nem gond,ha itt maradnak még egy ideig?- kérdezte Thomastól a nappaliban

- most hülyéskedsz? A húgomról,és az unokaöcsémről beszélsz- nevetett- nem csak én,de még Alice is rajtuk fogja tartani a szemét.

- Kössz haver- mosolygott Tom

- Tom- jöttem le egy kicsit szomorúan,miközben a könnyeimmel küszködtem

- Baby- állt fel,és szorosan magához ölelt…már amennyire Bentől tudott

- Ne menj el- suttogtam,de már nem bírtam tovább és eltört a mécses

 

Megint csak azok a dolgok jutottak eszembe,ami a szeretkezésünk napján. Elhagy,kiszeret belőlem. Nem érdekli majd a családja,teljesen el fog minket felejteni.

 

- hiányozni fogtok- emelte fel a fejem az államnál fogva,majd lágyan megcsókolt,aztán átvette Bent- édes kisfiam- ölelte meg a fejénél fogva

 

Annyira jól állt a kezében a baba. 26 éves,érett,felnőtt férfi,aki már apa. Nem is tudnék jobbat elképzelni magam mellé,se Benhez. Nem is akarok. Tom olyan szülő,akit bárki megirigyelhetne… és ez mind Simone-nak,és Gordonnak köszönhető,akik ilyen embert neveltek belőle. Lehet,hogy a gyerekkora nem volt épp fényes,és minden zűrben benne volt,amiben csak lehetett,és nem úszta meg az iskolai éveket sem fegyelmik nélkül,de ahogy nőtt,úgy változott. Lehet,hogy még maradt egy kicsi gyerekes csíny benne,de férfi lett belőle. A szeretet,amit mutat felém,vagy a fia felé,igaz néha túlzásba viszi-gondolok itt az anyagi oldalra- de tisztában van azzal,hogy nem pénzzel nyerheti el az én szerelmemet,vagy a fiunk szeretetét. Hanem a törődésével,az odafigyeléssel...

 

- vigyázz magadra- simogattam meg az arcát,most már mosolyogva,hiszen ha a szemébe nézek,látom,hogy szeret minket

- inkább ti magatokra. Minden egyes nap hívni foglak- hajolt le egy pusziért- és ha gépközelbe kerülök,szeretnélek titeket látni… még a tökfej bátyádat is- vigyorgott

- héj! Ezt hallottam ám- kiabált a nappaliból az említett

- szeretlek- csókoltam meg hosszan

- én is. – mosolygott,adott egy puszit Ben fejére,majd átadta nekem- hamarosan találkozunk Hil- vetett egy utolsó pillantást ránk,majd kiment az ajtón

 

Thomastól,a szüleitől,és Alice-től már korábban elköszönt… direkt hagyott minket utoljára. De az utolsó mondatát nem értettem…mi az,hogy hamarosan találkozunk? Hiszen tudomásom szerint fél évig tart a turné,ami nem épp rövid intervallumnak számít.

 

- na mi van hugi? Sokáig állsz még ott? Mert arra gondoltam,hogy kimehetnénk a parkba. Jönne Alice is.- dölt neki az ajtófélfának,ami a konyhától választja el a nappalit

- persze. Mehetünk- mosolyogtam rá,majd felmentünk és együtt öltöztettük fel Bent

 

Vagy fél órája már,hogy a parkban vagyunk. Hagytam,hogy Thomas és Alice tolják a picit,hiszen velem van szinte egész nap,mert a bátyám hol a barátnőjénél van,hol pedig leugrik megnézni,hogy a srácok hogy edzenek a csapatnál.
Ahogy elnézem őket,remek szülők lennének. Thomas bolondozásáért a gyerekek odalennének,míg Alice rengeteg szeretet és törődést adna. Ben imádja őket…főleg a bátyámat. Vajon velem is így foglalkozott? Elképzelhető… hiszen deja vu-m van,ha csak a pillanatokat,mozzanatokat figyelem meg. Aztán ahogy a fiamra siklik a tekintetem,látom rajta,hogy tetszik amit lát,de a szeme teljesen mást árul el. A másik fele… Emma

 

- mi a baj hugi?- karolta át a vállam,mire ismét csak eltörött a mécses

- nem tudtam megadni Tomnak azt,amire vágyott- rogytam le egy padra,és az arcomat a kezembe temettem

- miről beszélsz?- teljesen összezavarodott Thomas,de rögtön le is esett neki- a kislány- suttogta- Hil.- guggolt le velem szembe,és megfogta a kezemet,hogy a szemembe tudjon nézni- Tom,szerintem még soha az életben nem volt ilyen boldog,mint most. Lehet,hogy a lányotokat elveszítettétek,de adtál neki egy egészséges kisfiút. És te is itt vagy neki. Szeret téged- szorított meg bíztatóan

- nem!- rántottam el a kezemet,és indulatosan felálltam- így akar itt hagyni minket,hogy elment erre a rohadt turnéra. Hát nem érted?- kiabáltam,majd elrohantam tőlük

- nem kéne utána menned?- nézett felém aggódóan Alice,aki előre és hátra tologatta a babakocsit,hogy Ben békésen el tudjon aludni

- le fog nyugodni. Tudom,hogy min megy most keresztül…és azt is tudom,hogy nem az a legnagyobb gondja,hogy Emma nem élhet… hanem az,hogy most ilyen helyzetben ment el turnéra Tom. Attól fél,hogy Ben apa nélkül fog felnőni… de nem így lesz. Hiszen a sógorjelöltem kételyek között hagyta.

- Ezt hogy érted?- nézett meglepetten rá Alice

- Hallottam,mikor azt mondta,hogy hamarosan találkozunk- mosolygott szerelmére,aki vette a célzást,és boldogan bújt Thomas karjaiba,és úgy indultak tovább