Újabb titok

2011. júl. 30. 23:49 - írta xiderlady

Drága olvasóim. Ebben a történetemben egy ideig ez lesz az utolsó rész. Hétfőn nyaralni megyek 10 napig,és holnap elég sok dolgom lesz még...de nem szeretnélek titeket rész nélkül hagyni,így most megírtam :) remélem tetszeni fog...
Ha minden jól megy,akkor holnap este még egy novellát is felteszek,de nem ígérem 100%-ig,azt viszont igen,hogy ha nem sikerül,akkor a nyaralásom után feltétlenül fel fogom tenni :)
Puszi nektek,és próbáljátok meg élvezni ezt a kis szünetet,ami még hátra maradt...még ha pocsék is az idő :/

 

Órák óta a kis házban bosszankodok. Iszonyat dühös voltam. Mégis mit képzel magáról Tom? Nagyon jól tudja,hogy allergiás vagyok,ha a személyes dolgaim között turkálnak…erre mégis megtette. Sose fordult még meg a fejemben,hogy a fiókjában nézzek szét…vagy bármi. Ráadásul ez rengeteg pénzbe is került most neki…hogy fogom visszaadni? Egy egyszerű műsorvezető vagyok a rádiónál,ahol most eléggé úgy áll a szénám,hogy kitesznek…hiszen Ben és Thomas miatt nem igazán van időm már arra összpontosítanom.

 

Tomnál

- és akkor pofon vágott…ott,mindenki szeme láttára.- dühöngött a konyhában

- szerinted nem volt jogos?- vonta fel a szemöldökét Thomas- mellesleg…én előre szóltam,hogy ennek nem lesz jó vége- vigyorgott önelégülten

- na kössz. Én inkább azt vártam,hogy majd a karjaimba omlik,happy lesz minden,és…

- hát persze. Mert Hil pont ilyen…nem? Ajj Tom…sokat kell még tanulnod.- állt fel,és a vállát megfogta- főleg a húgomat ilyen passzban kezelni- rángatta meg a fejét

- Tudom,hogy ilyenkor nem engesztelhetem ki egy csokor gazzal….eleve nem is szereti a virágokat. Ezzel a házfelújítással akartam kedveskedni neki,kimutatni,hogy szeretem…erre egy pofon a hála.

- Az esküvői előkészületekről tud?

- Nem, még nem. Akkor akarom elmondani neki,mikor az utolsó simítások is kész lesznek

 

Nálam

Hogy mi van? Esküvői előkészületek? Titokban szervezkedik a hátam mögött? Az ujjamra néztem,ahol az a gyűrű csillogott rám,amit egyszer levélben kaptam meg…majd a közös,kibékülős nyaralásunkon felhúzta. Ez a lakás felújítás is azért volt,hogy a kedvembe járjon… sose szavakkal mutattuk ki egymásnak,hogy mennyire szeretjük a másikat…hanem tettekkel. Annyira egy címeres ökör vagyok…

 

….

 

Telnek az órák,és időközben Tom is elment. Gondolom a stúdióba. Nem próbálkozott velem beszélni,hiszen ismer ezen a téren. Ha ideges vagyok,jobb egy pár óráig egyedül hagyni,hiszen úgy is lenyugszok. Bár ez helyzetfüggő. Időközben felkelt Ben is,akit meg kellett etetni,tisztába tenni,és persze eljátszadoztam vele. De azért nem árt számára se egy kis friss levegő,mint ahogy nekem se,és gondoltam elviszem egy helyre.
Mivel ősz van kinn,jó melegen öltöztettem fel,és hasonlóképpen tettem én is. Szóltam Thomasnak,hogy elmegyek…ragaszkodni akart hozzá,hogy velünk jöjjön,de mindenféleképpen egyedül akartam lenni. A séta alatt,közbe esett egy virágos bolt,ahol vettem egy csokor vörös rózsát. Hogy hová vezetett az utunk?

 

- szia anya…,szia apa- álltam meg egy sötét gránit kőből készült sír előtt- ezt nektek hoztam- guggoltam le,és a fejfa mellett levő vázába helyeztem a virágot,amiben némi esővíz összegyűlt már- hiányoztok,ráadásul azóta sok minden történt,bár ezt bizonyára úgy is látjátok fentről. Tommal összeházasodunk,Thomasnak komoly barátnője van… de valakit szeretnék közelebbről is bemutatni nektek. Az unokátokat- sétáltam lassan a babakocsihoz,ahol Ben békésen szuszogott,és nagy szemekkel nézelődött- nem veszem ki,hiszen elég hűvös van,és nem akarom,hogy beteg legyen…de lehajtom ezt a kis tetőt vagy mit,hogy jobban lássátok. Ő Ben. Szerencsére békés baba…hajnalban nem kel fel,végig alussza az éjszakát,viszont rengeteget bír enni…akárcsak az apja- mosolyogtam,és a fiam arcát fürkésztem- nem igazán tudok kitől tanácsot kérni a gyereknevelésben. Kislány koromban mindig is úgy gondoltam,hogy majd te segítesz a pelenkacserénél,megmutatod,hogyan fogjam helyesen fürdetéskor,milyen kozmetikumokat érdemes venni a kisbabának,minden ilyesmi. De mára már csak Thomas van itt… na meg Simone,akik teljesen odavannak Benért. De ugyebár minden nevelési stílus más. Ahány ház,annyi szokás…de megígérem,hogy jó anya leszek.- fogtam meg kicsi kezecskéjét,és hagytam hogy egy pár könnycsepp az arcomat mossa el

 

Még egy kicsit kinn maradtam,megnyugtató volt számomra,de már éreztem,hogy kezd hűlni az idő,így muszáj volt indulnunk. Ráadásul Tommal is szeretnék beszélni.

 

- hát ti? merre kószáltatok?- nézett ki a konyhából egy serpenyővel a kezében Thomas

- sétáltunk- pillantottam rá,mikor a cipőt is levettem magamról- megismerkedtünk két fontos személlyel…igaz?- mosolyogtam a babámra,miközben kivettem a babakocsiból,és a pici sapkát levettem róla

- csak nem…?- lepődött meg

- de igen- ültem le a kanapéra,ahonnan remekül a konyhára lehet látni,és el kezdtem vetkőztetni Benit- Tom?

- A kisházban…gitározik egy kicsit azt mondta.

- Köszi.- mosolyogtam rá- Thomas. Lehetne egy nagy kérésem?- fogtam az ölembe a kicsit,és elindultam felé

- Nem kell mondanod semmit…vigyázok rá. Nyugodtan menj csak- vette át tőlem az unokaöccsét,én pedig hálásan pillantottam rá

 

Szinte kirontottam az ajtón,átvágtattam a kerten,egészen a kis házig,ahol most épp lakunk. Már messziről lehetett hallani,hogy Tom játszik…gondolom egy új számukat gyakorolta,vagy írta,de per pillanat nem érdekelt. Feltéptem a kis faajtót,mire a vőlegényem meglepetten nézett fel,de még reakció időt se hagytam neki,rögtön letámadtam. A gitár hangosan puffant a földre,a feltámadt szél becsapta az ajtót,mindezek ellenére Tom csípőjén ülök,és szenvedélyesen kóstolgatom telt ajkait.

 

- Szeretlek Tom- álltam meg egy pár percre,hogy a szemébe tudjak nézni