Titok 2.

2011. júl. 21. 22:11 - írta xiderlady

- te teljesen meg vagy húzatva?- rontott be a kisházba Tom,kezében Bennel

- miért is?mert feltettem egy kérdést,és azért?- csaptam be az ajtót

- fiatalok- rázta meg a fejét Thomas a nappaliban,majd a fülest a fejére tette,fejét hátra hajtotta,és élvezte a fülsüketítő zenéjét

- azért,mert…hallottad te magad?tudod te egyáltalán,hogy mit kérdeztél?- kérdezte idegesen

- tudod Tom…azok szoktak idegesek lenni,akiknek valami titkolni valójuk van- néztem élesen a szemébe,és kivettem a kezéből a fiunkat,hogy megetessem Thomas szobájában(ugyanis délutánonként a lakásban vagyunk mindannyian),és lefektessem

 

Nagyon idegesít,hogy így viselkedik. De én magam se tudom,hogy valójában mi az,ami miatt ki vagyok akadva. Hogy tényleg megcsal,vagy az,hogy van egy titka? Talán mindkettő? Vagy most csak ez a Thomasos dolog miatt jött így ki,és közben meg semmi nincs? De nem…hiszen látni Tomon,hogy egy kicsit feszült,ha valamire rákérdezek. Nem néz még a szemembe se. Mellesleg állandóan telefonál,és eljárkál. Mi folyik itt?

 

Tomnál

Tom fel alá járkál a kis helyen,és őrültek módjára gondolkozik. Ő maga se tudja,hogy mitévő legyen. Egyrészt azért,mert teljesen a szerelmére gerjedt,ahogy idegesen mutogat felé,és a szemeiben szinte a vasvillákat látta,mikor ránézett...de ott a másik dolog is,a titok. Amiről csak Hil nem tud. Idegesen a kis éjjeli szekrényre vágott,aztán átvágtatott a házba,ahol Thomas hirtelen megrémült sógorjelöltét látva…

 

Nálam

Épphogy befektettem a hatalmas franciaágy közepére Bent,és betakartam, két kezet éreztem a vállamon,mely erősen megfordított,és egy vad csókot kaptam a kéz tulajdonától. Olyan hévvel esett nekem Tom,hogy annyi volt a szerencse,hogy mögöttem ott volt a komót,és annak dőltem neki.

 

- nem csallak meg,és nem is csalnálak meg semmi pénzért- adott egy újabb vad csókot,és már szinte hangosan szuszogtunk,ahogy közben simogattuk egymást

- akkor mit titkolsz?- sóhajtottam,ahogy megéreztem hideg kezét a mellemen,ajka pedig a nyakamat kényeztette

- tudni szeretnéd?- állt meg hirtelen,és mélyen a szemembe nézett

- ismersz- mosolyogtam szégyenlősen,és a pólója alját kezdtem el piszkálni

 

Na igen. Sajnos mániám,hogy ha valamiről nem tudok,akkor nem adom fel addig,míg ki nem szedem a másikból. És ezzel gyakran Tom idegeire mentem,és ha valamit titkolni szeretne,akkor próbálja hallótávolságon kívül megbeszélni azzal,akivel szervezi a dolgokat.
Végül beletörődött,így átöltöztem gyorsan,és elindultunk. Persze Thomast megkértük,hogy felügyeljen addig az unokaöccsére.
Gyalog mentünk. Igaz, elég hűvös volt már kinn,hiszen lassan itt a tél,de nem akarok mindig,mindenhová kocsival menni. És az se igazán érdekel,ha meglátnak vele. Egymás derekát öleltük át,és úgy mentünk…persze közben beszélgettünk is.

 

- ide hozod a nőidet? Vagy esetleg itt tartogatod,és most be akarsz neki mutatni?- vigyorogva néztem rá,mikor a házunk előtt álltunk meg

- akkor már vennék neki egy luxus villát,nem ebbe a porfészekbe hoznám- nevetett fel gonoszan

- pöcs- csaptam meg,de utána mégis boldogan kulcsoltam össze a kezem az övével,és indultunk befelé- de tényleg…miért hoztál ide?

 

Azonban választ szinte rögtön meg is kaptam…csak nem tőle. Egy munkás szaladt felénk papírral és tollal a kezében,amit Tom kezébe nyomott,aztán jött egy másik manusz,és így tovább. Mégis mi folyik? Muszáj volt megtudnom,így elindultam a saját fejem után.
A lakásunk teljesen fel volt túrva. Por,deszkák,létra,szerszámosládák,festék bödönök,ecsetek,minden ami egy házfelújításhoz kell. Rögtön a konyha felé vettem az irányt,hiszen eszembe jutott az a pillanat,mikor Tomot meghallottam telefolnálni,és a vázlatokról beszélt. Nem hittem a szememnek. Épp akkor szerelték a konyhabútorokat a helyükre,amikor beléptem. Pontosan ugyanolyan elrendezésű,kinézetű,nagyságú,mint amilyen a vázlataim voltak. Benéztem a nappaliba…azt még csak most festették,de a parketta már le volt téve. Idegesen a hajamba túrtam,és a fürdő felé vettem az irányt… azt hittem hátast dobok,mikor megláttam,hogy az már kész.

 

- nem,az nem lehet- csörtettem le úgy,hogy szegény munkást is majdnem fellöktem

- na?hogy tetszik?- mosolygott Tom,mikor meglátott-a vendégszobát is megnézted?- ölelt volna át,de én egy hatalmas pofont adtam neki,mire mindenki odanézett- ezt most miért kaptam?

- Van képed megkérdezni,hogy miért? A cuccaim,az ÉN személyes dolgaim között turkáltál Tom Kaulitz- kiabáltam- ezt mégis hogy képzelted?

- Én…

- Ne. Inkább ne mondj semmit.- tettem fel a kezemet- inkább most hazamegyek… vagyis Thomas lakására.- néztem rá megvetően,de egyben csalódottan is,és gyors léptekkel elmentem a saját házunk környékéről és azon gondolkoztam,hogy milyen dolgokat titkolhat még el előlem

- Hil…kicsim…várj már- kiabált utánam,mikor talán már felfogta,hogy mi is történt

 

nappali

 

fürdő ♥