A titok

2011. jún. 22. 19:10 - írta xiderlady

Az idő csak úgy pörög. Thomasról lekerült a gipsz,és így szeretne a saját lakására vissza menni. Tom újra zenélni kezdett,mert már láttam rajta,hogy hiányzik neki,és elzavartam a stúdióba pár hete. A kicsi Ben pedig szépen lassan cseperedik. Csak én kezdek el fáradni…

 

- biztos ne segítsek?- kiabáltam ki a konyhából Thomasnak,aki épp tisztába teszi az unokaöccsét

- nem hugi. Nyugi…te csak csináld a dolgod- szólt vissza- igaz?a keresztapuval is jól elvagy- fújt bele a pici talpába,amin jót nevetett a kicsi

 

Olyan jó nézni így őket. Ahogy látom a boldogságot a bátyám arcán,ahogy a fiam jól érzi magát vele,hogy Tom újra zenél,valahogy elfelejti a fájdalmamat a lányomról. Már csak egy temetésen kell túl lennünk… tudom,hogy ez most elég csúnyán hangzik egy anya szájából,de én úgy vélem,hogy ha végső nyugalomba helyezzük Emmát,akkor képesek leszek újra önmagam lenni.

 

- szia kicsim- ölelt át hátulról hirtelen Tom,mire én megijedtem,és összekentem az arcát mázzal

- basszus Tom- csaptam a mellkasára,és visszafordultam,hogy a süteményeket megkenjem

- hmm…édes,akár csak te- nyalta le a szájáról az édes cukrot,majd a nyakamba csókolt

- milyen napod volt?- mosolyogtam

- egész jó. Bevallom,egy kicsit hiányoztak a srácok,és majd a hétvégén beugranának,ha nem gond

- már mért lenne? Bármikor jöhetnek,már mondtam

 

Tudom,hogy miért kérdezte meg,de azt is tudom,hogy még ő sincs túl ezen az egész dolgon, és inkább abba a dologba fojtja a bánatát,amit kiskora óta szeret csinálni. A zene… egy éjszaka arról beszélgettünk,hogy milyen lesz Ben. Ő azt reméli,hogy követi majd a nyomdokait, de én valahol úgy érzem,hogy nem zenész lesz belőle. Nekem mondjuk teljesen mindegy,mit fog csinálni… a lényeg,hogy szeresse. Bár ez még jóval odébb van.
Miután megjött Alice is – ő fogja elvinni majd Thomast- elkezdődött a vacsora,ami remélhetőleg nem az utolsó lesz.

 

….

 

Ben nagyon jó kisbaba éjszakánként. Talán ha kétszer ha felkel,de hétalvó,legalábbis eddig. Akárcsak az apja…na jó,meg az anyja is. Egy dolgot nem igazán szeret. Ha a körmét vágom le. Ilyenkor mindig megvárom Tomot, vagy ha épp valaki látogatóban van nálunk, akkor ő segít. Már tudom, hogy amikor sír, azt szereti, ha magunkhoz ölelve sétálunk vele fel-alá, és a hátát simogatjuk közben. Ez az a helyzet, amikor teljesen megnyugszik. Azt viszont utálja, ha a karjaimban csak fektetem…kivéve,mikor szoptatom. Az egyik kedvenc szórakozása az, amikor a kezénél fogva óvatosan felültetem,és tapsikolunk egyet,aztán visszafektetem. És ezt többször egymás után…persze arra oda kell figyelni, hogy nehogy túl erősen szorítsuk meg a kezét, vagy épp húzzuk meg. Szerencsére szereti az embereket is.

 

Mit csinálok én itthon,mikor egyedül vagyok? Általában korán kelek-hajnali 5 fele- mert Ben felsír, hogy éhes. Vagy fél órán keresztül csak eszik, utána még megbüfiztetem, tisztába teszem,és visszaaltatom. Máris eltelik majdnem egy vagy másfél óra. Lassan Tomot is fel kell ébresztenem, hiszen beindultak a munkálatok a stúdióban, addig elkészítem a reggelit. Miután elmegy, én bedobok egy mosást a gépbe, hiszen Ben után mindig van valami szennyes, és délig várok. Ugyanis rengeteg dolog van egy temetés elintézésével. Ilyenkor Simone,vagy Gordon átugrik,én elmegyek Tomért,és megyünk is intézni a papírokat,sírhelyet,sírkövet,virágokat elkészíteni,stb. De ezzel a résszel végeztünk… a következő hétre tűztük ki kislányunk végső búcsúját. A szüleim mellé temetjük őt. Ezen kívül, mikor hazajövök, addig Tom visszamegy még egy kicsit a stúdióba,Bennel vagyok,amikor megérkezik,akkor cserélünk,és én ismételten csak a főzésbe vetem magam. Ha ezzel végeztem,jön a vacsora,mosdás,pelenkacsere,alvás…már akinek. Ugyanis én csak éjszaka tudok egy új hobbimba belevetni magam. Ez pedig a lakásfelújítás,berendezés… csak tervrajzok csupán, amit szeretnék egyszer megvalósítani…azonban erről se Tom,se Thomas nem tud…