Nem mindennapi helyen

2011. jún. 16. 21:11 - írta xiderlady

Sziasztok! úgy döntöttem,hogy nem várok holnapig a résszel. Fannykaaa-nak ígértem még egy olyat,hogy leírom Alice és Thomas kapcsolatát. Eljött ez a pillanat...fogadjátok tőlem ezt a részt bocsánat kérés gyanánt :( megjegyzem,hogy ezt most Thomas szemszögéből írtam :)

 

Pont most mondta el a rossz hírt Tom. Meghalt az egyik kicsi…egy kislány. Azt hiszem én tudom a legjobban,hogy mit is érezhet,most Ő és a húgom. Vagyis még Hil nem tudja, de amint a fülébe jut a hír,teljesen össze fog omlani. Kell valaki,aki majd segít támaszt nyújtani,és valahol érzem,hogy Én leszek az a bizonyos személy,és nem Tom. Hogy miért pont rám esik a választás? Azért,mert még ezt neki is fel kell dolgoznia,hiszen minden álma egy kislány lett volna… de mi a helyzet velem? Miért vagyok ilyen erős? Talán a szüleim halála után lettem ilyen. Hilary egy törékeny nő, nem csak külsőleg,de belsőleg is. Kell aki megvédje. Tom is képes lenne rá,de nem ebben az állapotban

 

- bocsánat. Bejöhetek?- kopogás után egy csilingelő hang ütötte meg a fülem,amit előző éjszaka hallottam először

- Alice? Gyere,persze

- Magatokra is hagylak- állt fel Tom- majd még hazafelé menet benézek

- Miattam nem kell- szabadkozott a lány

- Nem, már úgy is menni készültem- adott egy puszit neki- beszélgessetek csak. Sziasztok

- Megzavartam valamit, igaz?- ült le mellém egy kicsit szomorkásan

- Nem. Már tényleg menni készült- fogtam meg a kezét

 

Annyira gyönyörű nő. Talán még soha életemben nem találkoztam ilyen teremtménnyel. Persze a húgomon kívül. Egy egyszerű embernek mondanám első ránézésre. De tegnap,mikor kérdezősködtem egy kicsit róla,kiderült,hogy színésznő. Azért remélem,hogy ha zavarban van, mint például most, azt nem játssza meg. A szeme szürkés zöld árnyalatú, haja vöröses barna,mely mindig lazán omlik a vállára,és a mellkasára. Még sose láttam,hogy összefogta volna. Ritka,mikor fel is tűzi, de végül is kár lenne egy ilyen gyönyörűen ápolt hajat eltitkolni.

 

- hogy érzed magad?

- A körülményekhez képest jól- próbáltam mosolyogni,de nem igazán tudtam

- Elmondta Tom…igaz?- szomorodott el ő is

- Te tudtad?- lepődtem meg

- Igen…vele voltam,mikor megérkezett a kórházba,és az orvossal összefutottunk. De megkért,hogy ne szóljak erről,mert Ő szeretné elmondani.

 

Nem szóltam semmit,csak bólintottam egyet. Hiszen igaza van… még csak nem is tartozik a családhoz,és nem ronthat csak úgy be egy ilyen hírrel. De még lehet a családunk tagja nem igaz? Nem is tudom miért nem mertem megszólítani sose…hiszen egy kedves,szeretetteljes nő. El tudnám képzelni az oldalamon. Olyan édes, amikor hadonászik,és rendezkedik a kis asztalon,ami az ágy mellett van. Megetet, megitat,betakargat,és mindig megkérdezi,hogy nincs e valamire szükségem.

 

- lenne kedved vacsorázni?- szakítottam félbe mondandóját

- tessék?- lepődött meg

- mármint,ha innen kikerültem- nevettem fel,mert tényleg elég hülyén kérdeztem rá

- igen- pironkodva mosolygott

- ennek örülök

 

Igent mondott, igent mondott, igent mondott. Vá! Ezt el se hiszem. Csak úgy tomboltam belülről. Legszívesebben már most megkérném a kezét. De nem, nem szabad. Nem sietünk el semmit. Talán majd hónapokkal, évekkel később… és máris tudom, hogy hol és hogyan fogom feltenni a nagy kérdést.

 

- és hova szeretnél menni? Étterembe, vagy esetleg ehetnénk nálunk is

- jobban mondva Toméknál. Hiszen ha majd kienged,akkor hozzájuk fogsz menni- állt fel,és felemelte a fejemet,hogy a párnát megigazítsa alatta- így jó?- mosolygott

- igen. Köszönöm. Akkor együnk náluk…feltéve ha nem gond. Így legalább mindannyian összeszokunk- néztem a szemeibe, de hogy zavartságát titkolja, inkább a takarómmal foglalkozott- Alice- fogtam meg a kezét,mikor megsimította a vékony kis anyagot a mellkasomnál…és az arcunk vészesen közel volt egymáshoz

- Thomas- suttogta a nevemet,és szinte éreztem,hogy remeg, de nem távolodott el,így megtettem amit meg akartam tenni… megcsókoltam.

 

Olyan,mint a méz,olyan édes. Így jellemezhetném az ajkait. Puhák,húsosak,vadítóan szexi. Ahogy éreztem, nem rúzs volt rajta,hanem gyümölcsös ajakápoló. Akkor azért ilyen gyönyörűek,mert ápolja őket. Odafigyel magára.

 

- ezt akár vehetjük az első randinak is, egy nem mindennapi helyen- mosolyogva szakadtam el tőle,amin nevettünk egy jót, és most kivételesen nem pirult bele